Ma köznyelvi kötőszavakról lesz szó, ami talán nem hangzik túl izgalmasnak, de ezek legalább annyira hozzátartoznak a beszélt nyelvhez, mint a szleng kifejezések. Úgyhogy ajo, agua. ;)
Első vendégünk az en fin, amelynek lehet ugyan némi köze a szó szerinti "a végén"-hez, de nem ebben az értelemben használják, hanem úgy, hogy "mindegy (is)", "akárhogy is". Tipikus előfordulási helye egy beszélgetésben az, mikor a témát felhozó fél már nem tud mit érdemben hozzátenni a történethez (pl. miután már jól kipanaszkodta magát), és tovább akar lépni. Ezt egy legyintés mellé odabiggyesztett en finnel lehet a legegyszerűbben jelezni. (Angolul értők nyugodtan asszociáljanak egy önmagában benyögött anywayre.)
Szintén egyfajta lezárást, de inkább a korábbi mondandónk összefoglalását jelzi a total. (Itt sem érdemes direktfordítással próbálkozni.) Jellemzően egy hosszú, egyre erősödő felsorolás után (lásd példa) a következő mondat első tagmondataként találkozhatunk vele. Kissé izzadtságszagú, de még talán elfogadható magyar fordításai lehetnek az "összegezve", "egy szó mint száz", "végső soron", bár ez eléggé függ a szövegkörnyezettől. (Az angolosok figyelmébe: after all, in the end, esetleg long story short.)
Példa:
- ... Además, una buena parte de la prueba era del material que nos había dicho que no figuraría en el examen... en fin. ... Ráadásul a teszt jó része abból az anyagból volt, amiről korábban azt mondta, hogy nem szerepel majd a vizsgán... ehh, mindegy.
- Ya, yo también tenía clases con él, conozco de sobra sus prácticas. Jah, engem is tanított, nekem sem kell bemutatni a praktikáit.
No veas el jaleo que tuve ayer en la oficina de inmigración. Primero me mandaron a hacer fotocopias del pasaporte. Después a pagar una comisión por noséqué. Después a rellenar tal formulario. Luego a hacer el padrón. Otra vez a pagar. Comisaría. Seguridad social. Más formularios... Total, que pasé todo el día corriendo entre ventanillas y aún no he conseguido por lo que fui en primer lugar. Hallod, azt a hercehurcát, amit tegnap a bevándorlási hivatalban ki kellett állnom... Először elküldtek lefénymásolni az útlevelet. Utána, hogy fizessek be nemtommilyen díjat. Utána töltsem ki ezt az ívet. Aztán lakcímbejelentés. Ismét fizetés. Rendőrség. Társadalombiztosítás. Még több nyomtatvány... Egy szó mint száz, egész álló nap ablaktól ablakig rohangáltam, és még így sem sikerült elintéznem azt, amiért eredetileg mentem.
